Leírás

Orosz István sokoldalú alkotóművész. Grafikai munkássága mellett szépirodalommal (versek és novellák írásával) és animációs filmek rendezésével is foglalkozik. Grafikai stílusa leginkább a múlt századi metszetek míves, vonalhálós rajzait idézi fel, amelyeket szürrealista csavarokkal párosít. Régi korok látványvilágát megjelenítő művei egy részén különös arcok rajzolódnak ki a kép hátteréből szemünket becsapva. Egyik ilyen bravúros módon megkomponált grafikája a Dalí és a szent család.

Alkotásának középpontjában meghitt jelenet képe bontakozik ki. Fiatalasszony öleli óvón magához bepólyált gyermekét, körülötte kiváncsiskodó alakok: a gyermek édesapja, kezét imára emelő asszony, vén aggastyán, tehenet etető férfi. A szénapadlásról puttók figyelik az édesanyát és kisdedét. A meghitt pillanathoz még az istálló állatai (kecskék, birkák) is odasereglettek. A boldog családi idillt a rajz jobb sarkából egy csuklyás figura nézi. Arányai átvezetik szemünket egy másik kirajzolódó kép látványához.

Orosz István alkotásán a bibliai szent családot: a kisded Jézust, Szűz Máriát, és Szent Józsefet látjuk a betlehemi jászolban. A vonalhálós kép klasszikus jelenetéből, Mária és szolgálói alakjából azonban játékos módon kirajzolódik két figura: Salvador Dalí jellegzetes arcképe, párban az arctalan csuklyással, aki talán a halált jelképezi, mert leplén döglegyek hemzsegnek. A furcsa ellentét Dalí meghökkentő, bizarr művészetére utalhat.

A Dalí és a szent családot a művész az úgynevezett heliogravűr képrögzítési eljárással sokszorosította, amely végén rézzel, vagy egyéb érclemezzel rögzítik a nyomatot.

Orosz István a trompe l”oeil (szemet becsapó festészet) és az anamorfózis (torzított képek) műfajának bravúros mestere. Az alkotó játékos ábrázolásmódját a kövekezőképpen írja le: „Fogadjuk kétkedve a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal biztat.”

Részletek